Inzulinrezisztencia

Inzulinrezisztencia. Egy újabb orvosi szó, amelyet még az orvosok közül is sokan csak most tanulnak.

A cukorbetegség „előszobájának” nevezik. Hazánkban több százezer nőt érint ez a probléma.

Azért, hogy a laikus érintett is belássa az inzulinrezisztencia veszélyeit, nagyon leegyszerűsítve kell megérteni a szervezetben lezajló bonyolult folyamatokat.

A szervezetünk működéséhez szükséges energiát a cukor biztosítja. Ezt a táplálékból előállítva a vér szállítja minden szervünkhöz. A cukor sejtekbe juttatásáról pedig az inzulin nevű hormon gondoskodik.

Mondjuk, hogy a mozdony a szerveink, aminek a működéséhez energia szükséges. A szén, ami az energiát biztosítja, az a cukor. Aki pedig a szenet a mozdonyba lapátolja, az nem más, mint az inzulin.

Az egészséges szervezet optimalizálja az erőforrásait, vagyis ha nincs cukor, amit be kell juttatni a szervekbe, akkor nem termel inzulint, pihen a hasnyálmirigy. Zavar esetén az történik, hogy bizonyos szervek nem veszik fel a cukrot, mások pedig felveszik. Szegény hasnyálmirigy ezt úgy érti, hogy még több, még több inzulin kell, hátha majd az bejuttatja a szervekbe a cukrot. Ezért dolgozik keményen, és több inzulint termel – hiába. Magas marad a vércukor szint és ezzel együtt magas az inzulin szint is. A magas vércukor roncsolja a szöveteket, a magas inzulin szint pedig néhány szerv kóros működését idézi elő.

Ez az állapot az inzulinrezisztencia – amikor bizonyos sejtek inzulinfüggő cukorfelvétele lecsökken.

Ha ez hosszú időn keresztül fennmarad, akkor cukorbetegséghez vezet, ugyanis előbb-utóbb a hasnyálmirigy kifárad és megszűnik inzulint termelni.

Van egy másik következmény is. Mert bár az inzulinrezisztencia azt jelenti, hogy vannak inzulinnak ellenálló szervek, de vannak olyan szervek is, amelyek megszenvedik a fokozott inzulintermelődést. Ezen szervek egyike a petefészek.

Következmények

Az inzulinrezisztens hölgyek az anyagcsere egyensúlyának felborulása miatt hasi típusú elhízást tapasztalnak magukon (44%). A petefészek működésének zavara a menstruáció kimaradásával, rendszertelenségével jár (52%). Kezeletlen inzulinrezisztencia meddőséget okoz, vagy nehezített teherbeesést (74%). Fokozott szőrnövekedés, bőrproblémák szintén jelei az inzulinrezisztenciának (68%).

Veszélyek

Nem szabad legyinteni, hogy „ez előfordul, majd elmúlik”.

Előfordul, hogy a beteg olyan orvoshoz fordul, aki még nem pontosan ismeri az inzulinrezisztencia és a tünetek összefüggéseit, ezért „csak” tüneti kezelésben részesül. Az enyhe stádiumú inzulinrezisztens tinédzsernek például „csak” fogamzásgátlót ír fel, ami látszólag rendezi a menstruációt, csak éppen az alapbetegségét nem kezeli. Vagy a bőrgyógyász gyógyszert és krémeket ír fel, mindhiába.

Diagnózis

A helyes és pontos diagnózist nőgyógyász és endokrinológus szakorvos szoros együttműködésével lehet felállítani, amely részletes anamnézis felvételéből, nőgyógyászati vizsgálatból, ultrahang vizsgálatból és vérvételből áll.

Kezelésük

Minthogy a problémák oka összefügg a szénhidrát (cukor) bevitel mennyiségével és eloszlásával, ezért ha azt szabályozzuk, akkor a tünetek is enyhülnek.

Gyakran halljuk, hogy az inzulinrezisztencia kezelése a diéta és a mozgás. Ez kissé közhelyesen hangozhat, hiszen melyik betegség állapotán nem javít egy megfelelő diéta és a mozgás? Sajnos elkoptatták az egészséges életmód jelentőségét.

Valójában azt kell megérteni, hogy ha az inzulinrezisztens képes a saját irányítása alá vonni a szervezetében zajló anyagcsere folyamatokat, akkor együtt lehet vele élni úgy, hogy ne okozzon tüneteket.

1. A megfelelően beállított diéta az első lépés. Itt nem kell feltétlenül fogyókúrára gondolni. A kulcs a szénhidrátok megfelelő mennyisége és napi eloszlása. Például nagyon hatásos tud lenni az a szisztéma, amikor napi 7-8 alkalommal eszik valaki, persze olyankor mértékletes mennyiségben, de mondjuk finomat és ízleteset.

2. A rendszeres testmozgás akkor hatásos, ha az érintett alkatához illő, számára kedvelt mozgásforma, és szintén a saját alkatához igazított pulzusszámmal és ismétlésszámmal végzi heti 3-4-szer rendszeresen.

3. Ha a következetesen alkalmazott táplálkozási és sportolási módszerek nem vezetnek eredményre vagy egy már kialakult súlyosabb stádiumban állapítjuk meg a betegséget, akkor olyan gyógyszeres terápiát alkalmazunk, amelyek érzékenyítik a szöveteket az inzulin felvételéhez

4. Kifejezett bőrproblémák esetén előfordul, hogy antiandrogén kezelésben részesítjük a pácienst bőrgyógyász bevonásával vagy speciális hatású fogamzásgátlóval

5. Ha minden terápia sikertelen, és sürgős teherbeesés a cél, petefészket érintő műtéti megoldást alkalmazhatunk

OLYAN ORVOSI CENTRUMOKHOZ FORDULJANAK, AHOL A NŐGYÓGYÁSZ EGYÜTTMŰKÖDIK ENDOKRINOLÓGUSSAL IS!